Karáth Anita: Ars amatoria

„Dum licet, et vernos etiamnum educitis annos,
Ludite: eunt anni more fluentis aquae;..” (Ovidius)


a ki-belélegzett csöndek
mögött többesszám első
személyű teremtés rész található
észak felé a telken rönkház
az udvaron hintaszék attól
nyugatra mesés elbeszélésekből
kihullott szavak élteinkből
összehordott cifra kacatok festett
reggelekre meghatározhatatlan
színű alkonyat minden ami
történik már megtörtént egyszer
a szemhéjak rezdülései közrefogják
az elmosódó időt mint a fotográfiák
csak folyamatában összegezhető
a létezés a tiéd és az enyém
valójában ugyanaz a narratíva
ez a tökéletesen működő varázslat
ami értelmet ad növekedésnek
és megint a fonnyadásnak
a keleti nyílászárók jól ismerik
az alkotás fényének alkímiáit
az önfeledt élőlényeket ágynemű
alatt játék után rendet kell rakni
a szobában beengedni friss
levegőt és megnöveszteni a levágatott
hajat lábnyomaid nélkül eltévedek
a szobában összetévesztem az égtájakat


Karáth Anita (1978-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél