Király Farkas: hiány/távol
Ma ott várlak, ahova sosem jönnél.
Ahol mindenki ismeretlen,
ahol a koldus sem szólít meg,
ismeretlen és érdektelen vagyok.
Itt ma az eső sem úgy esik, mint máshol,
vízcseppként érkezik, de combomra könnyként hull.
Láthatatlan gombócokat teremt,
torkomtól gyomorszájamig hancúroznak,
eszeveszetten száguldoznak fel-alá,
mint sötét bányákban a felvonók,
rángatják oda-vissza a szuroksötét hiányt,
amely végig szántja nyelőcsövem,
s indítaná bensőmet kifelé.
De közben ujjbegyeimen él a csillogó szerelem.
Meg nyelvemen, hasamon
és megannyi más helyen,
ismered titkos hajlataim.
Ide sohasem jönnél, ne is gyere.
Nem neked való vidék.
De pöttynyire válj zölddé, kék szerelmem,
s csak egyet mozdulj, hogy az eső alja
ne sós legyen.
Egyetlen aranypillantástól robban a bányalég,
szűnik a magány, épül a fény.
Szólítson meg a koldus.
Aranyrögök gördüljenek elé, amikor megölelsz.
Ahol mindenki ismeretlen,
ahol a koldus sem szólít meg,
ismeretlen és érdektelen vagyok.
Itt ma az eső sem úgy esik, mint máshol,
vízcseppként érkezik, de combomra könnyként hull.
Láthatatlan gombócokat teremt,
torkomtól gyomorszájamig hancúroznak,
eszeveszetten száguldoznak fel-alá,
mint sötét bányákban a felvonók,
rángatják oda-vissza a szuroksötét hiányt,
amely végig szántja nyelőcsövem,
s indítaná bensőmet kifelé.
De közben ujjbegyeimen él a csillogó szerelem.
Meg nyelvemen, hasamon
és megannyi más helyen,
ismered titkos hajlataim.
Ide sohasem jönnél, ne is gyere.
Nem neked való vidék.
De pöttynyire válj zölddé, kék szerelmem,
s csak egyet mozdulj, hogy az eső alja
ne sós legyen.
Egyetlen aranypillantástól robban a bányalég,
szűnik a magány, épül a fény.
Szólítson meg a koldus.
Aranyrögök gördüljenek elé, amikor megölelsz.
Király Farkas (1971-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése