Papp Für János: Áfra-kórtan

mindig csupán annyi hiányzik,
ami éppen elfér egy szakadásban,
az ívekben hullámzó szabadság csúcsán,
a törések hártyavékony pengeélein,
egy hirtelen, durva tépés foszlott szélén,
a mindent őrülten szorító kereten túl.
valahol ott van a magyarázat.
a messze eltévedt tekintet üvegén,
az ablakon felejtett párarajzokban,
az arcodról le nem törölt emlékek ábráin.
de legjobban a szemben,
ami annyiszor nézett már befelé,
hogy elfelejtette a kint megnyílt utakat,
a frontális ütközéseket egy veszélyes kereszteződésben.
legrosszabb annak, aki csak majdnem árva,
aki tud a másik feléről mindent,
és mindig csupán annyi hiányzik,
amennyi közte és a másik között
éppen elfér egy szakadásban.


Papp-Für János (1976-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél