Halmosi Sándor: Mítosz és valóság

Hogy a fény mozgat-e minket, vagy a sötét
súrlódása, nem tudom. De azt tudom,
hogy előre megyünk, és a forma számunkra
az absztrakt, és a múlt, mely átírható.
Hogy szilánkokból rakjuk össze magunk,
hogy ólom és üveg vagyunk, fénylő és matt
szorítás. A fehér szükséges és elégséges
számú árnyalata. Magányos cédrus,
ezüsthíd-hatás. Az Aranykorban élünk,
de nem veszünk róla tudomást.
Angkorban Buddhák és majmok.
Velemben, mely az Máriáé, lélekpalást.


Halmosi Sándor (1971-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél