Kántor Péter: Gyerekkor
Úszó bárka az izzó fahasáb,
a fedélzetet csillag perzseli,
álmodik a hajós: Göncölszekér
és Dél Keresztje duruzsol neki.
Magas fa törzse horzsolja kezét,
a szédületig ível ág-boga,
jó volna most lehunyni a szemét,
fogadkozni, hogy mindig és soha.
Soha! Sohase! – szorosan ölel.
Mindig! – repül, mint a parittyakő.
Megkapaszkodik, lomb közt résre lel –
ott lenn az árnyék óriásra nő.
a fedélzetet csillag perzseli,
álmodik a hajós: Göncölszekér
és Dél Keresztje duruzsol neki.
Magas fa törzse horzsolja kezét,
a szédületig ível ág-boga,
jó volna most lehunyni a szemét,
fogadkozni, hogy mindig és soha.
Soha! Sohase! – szorosan ölel.
Mindig! – repül, mint a parittyakő.
Megkapaszkodik, lomb közt résre lel –
ott lenn az árnyék óriásra nő.
Kántor Péter (1949-2021)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése