Lászlóffy Aladár: Gregorián
Sokezer hangomon az álom,
a decemberi hajnalokon
ismétlem, fújom, variálom
minden időben, minden fokon.
Túl elfoglalt vagy önmagaddal.
Piszkáld csak a világok üszkét,
mely nem dühít már, s nem vigasztal,
mint talpadba fúródott tüskék.
És ne ígérgesd, hogy megmentesz.
Elaludtak vagy alapállnak
kiknek Krisztusuk volt a kedvenc,
kezébe szeget kalapáltak.
Úgy képzeled e szép világot,
körül az égő csipkebokrok…
Vagy te is láss, vagy én se látok,
vagy te se gyújts, vagy én se oltok.
a decemberi hajnalokon
ismétlem, fújom, variálom
minden időben, minden fokon.
Túl elfoglalt vagy önmagaddal.
Piszkáld csak a világok üszkét,
mely nem dühít már, s nem vigasztal,
mint talpadba fúródott tüskék.
És ne ígérgesd, hogy megmentesz.
Elaludtak vagy alapállnak
kiknek Krisztusuk volt a kedvenc,
kezébe szeget kalapáltak.
Úgy képzeled e szép világot,
körül az égő csipkebokrok…
Vagy te is láss, vagy én se látok,
vagy te se gyújts, vagy én se oltok.
Lászlóffy Aladár (1937-2009)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése