Markó Béla: Szerelmes vers
Talpunk alatt a hó gerince roppan
gőzölög fújtat zúzmarás tüdőnk
ahogy imbolygunk esetlenül
e nagykabátos ölelésben
e súlyos medvetáncban
egymásra hajló
de egymást el nem érő
nehézkes topogásban
mázsásnak tetsző szerelemben
ahogy öleljük egymást
a sok ruhán keresztül
ahogy a medve mordul
ahogy társához fordul
ahogy birkóznak ketten
nehézkes szédületben
ahogy szeretjük egymást
immár örökös lázban
örökös medvetáncban
örökre nagykabátban.
gőzölög fújtat zúzmarás tüdőnk
ahogy imbolygunk esetlenül
e nagykabátos ölelésben
e súlyos medvetáncban
egymásra hajló
de egymást el nem érő
nehézkes topogásban
mázsásnak tetsző szerelemben
ahogy öleljük egymást
a sok ruhán keresztül
ahogy a medve mordul
ahogy társához fordul
ahogy birkóznak ketten
nehézkes szédületben
ahogy szeretjük egymást
immár örökös lázban
örökös medvetáncban
örökre nagykabátban.
Markó Béla (1951-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése