Fátyol Zoltán: Árnyék a hegyen

Néha jó volna elfogyva, elvékonyulva,
mint árnyék a hegyen: nem várni
és nem figyelni, csak járni föl-le
a dűlőutakon, tűnődni és tünedezni közben
a kiürülő égek szélén, áthatolni az őszön,
és a sárga levelek zuhanásának
nyomvonalán meg az elalvó gyökereken át
elérni a föld szívét.


Fátyol Zoltán (1954-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél