Fekete Vince: Valaki más

Amikor mindketten maguk mögött hagyják
a mindennapi, a normális életüket, és mint
két féktelen, szenvedélyes kamasz dobják
magukat ebbe a kapcsolatba, amikor szállodák,
garniszállók, kollégiumok, egyéb helyek
lakói lesznek néhány napra, vendéglők,
kocsmák, teázók, kávéházak látogatói,
sétálóhelyeken andalgók, történelmi- és
kultúrhelyeken sétálók, hogy egymással
lehessenek, hogy pillangók repkedhessenek a
gyomrukban a boldogságtól, hogy levetkezzék
a ruháikat, levetkezzék Másik életüket egy, két,
pár napra, éjszakára, hogy maguk mögé
utasítsanak mindent a valódi, a másik életükből,
és mindketten valaki más legyenek, valaki,
aki ugyanaz, de mégis más, akinek megadatik
ez az ajándék, ez a kizökkent idő, hogy ki tudjon
lépni a mindennapjaiból, el tudjon távolodni
a rutintól, a megszokott önmagától, ha röpke időre
is, Nő és Férfi legyen, szerető és szeretett legyen,
és mint valami álomban egyesüljenek, adják
oda egymásnak magukat, mint valami képtelen
álomban engedje a Férfi, hogy finoman irányítson
a Nő, hogy fürdőszobában, szőnyegen, tükör
előtt, padlón, széken, mindenhol kipróbálják
a szerelmet, hogy harapják, kóstolgassák,
ízlelgessék a gyümölcseit, s hogy kifacsarják
az utolsó cseppig magukból e gyümölcsök
istenien zamatos levét…

Fekete Vince (1965-)