Payer Imre: Alakulások

Örvényben vergődöm.
Alig várom, hogy kijussak oda,
ahonnan vergődésem is vizsgálhatnám
— a nyugodt, olümposzi partra.
Megyek az utcán. Sebhelyes házfalak.
A múlt a lábammal együtt mozog.
Emlékszem, a kudarc idején:
azok a sors-száraz léptek.
A képlékeny köd hátterén
a fák ágaira tapadt hófoltok
— Isten biedermeier csipketerítője
borul mélybarna asztallábra.


Payer Imre (1961-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Grecsó Krisztián: Legjobban nélküled

Nagy László: Csönd

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve