Vári Csaba: Örökkönvád

1.
előbb szerelmet vallottam
aztán kudarcot

a kényszerképzetek között kitartott
minden ami élni akar régről

ág bőre alá gyűrt rügy vigyázza
ily hibátlan fagyfehér emlékeit a fényről

vagy a gyökerek sötét moccanása
fel a fák hegyéig hosszan

s őrültek tudhatnak még ilyen bizonyosan
mindent ahogy én azt hogy élsz

hogy szeretsz öröktől fogva
a többit én takarom el

nincs ahogy feloldja
remény a képek félelmét

ezt a gyűlöletes-gyönyörű titkot
ami csak felfeslik itt-ott

„és elevennek oly szép
mint az emlék”*


2.
a többit te is eltakarod
ha hallod a szíved

és képtelenebb a jelen: léted
mint egy kitépett tekintet

messzem vagy mondom magamban
de jobb is hogy nem hallod

nem szólsz napok óta
mint aki évekre elhagyott


3.
a szívemig hasad s hallom
veri a dobhártyám: ez árulás csalás

elhallgattunk mindent s a remény –
szívig szívott szivarparázs


*Nemes Nagy Ágnes Rózsafa című verséből

Vári Csaba (1977)