Magyar Dániel: A tetőn

Petőcz Andrásnak

A tetőn ülve, az ég alatt, a folyó felett,
mert máshol ezt nem lehet,
megfogalmazunk dadogó miérteket,
hogy elhoz-e valamit a folyó,
hogy megold-e valamit a vers,
ha nem, akkor miért nem oldja meg?
És mit hozhatna el a folyó, kérdezed.
Ha mégis hozna bármit, azt ki látja meg?
A nagy, hömpölygő vizet ki szitálja át?
Szürke szalag a rakpart odaát,
kilyuggatják sárgafényű kandeláberek,
a Jelenlétből a jelen létbe lépve
készítünk közeli-elérhetetlen szelfiket.
A folyó feletti kusza ködökből
formálsz szemeddel szelíd rímeket.
Amíg a tetőről a folyót kémleled,
talán nem is tudod, észre sem veszed,
hogy néhány méterrel alattunk
egy be sem kapcsolt tévében híreket mondanak,
az infláció, az útfelújítás és a halott hány darab,
közben a Dunát mutatják, ahogy kérészek rajzanak.
A folyó felett, de még az ég alatt,
pont ott, máshol ezt nem lehet,
egy új kötettel a kezedben, alkotsz a víz felett.