Dobai Péter: Voltam élni

„Az emlékek látnak…”
Tomas Tranströmer

Voltam élni.
Egy percet? Vagy éltem sok évszázadot?
Talán már másszor is éltem?
Nem emlékszem. Talán barátaim, szerelmeim
meg tudnák mondani… Vagy ők sem.
Elvégre nem élhetek örökké mások emlékezetében,
mint életükre települt parazita.
Egy biztos: a halál nem elég hosszú ahhoz,
hogy kipihenjük életünk fájdalmát, fáradtságát.
Előre ijeszt, hogy a lélek halhatatlan, rémít,
hogy egyszer megszólalnak az angyali harsonák,
félek, hogy lesz Feltámadás, erőszakos Feltámadás!
Félve-félek az Örökléttől, az ön-nemző,
szerelemtől, ölelés nélkül is
szépséges angyalok hideg körétől,
örök kórusától, suhogó szárnyaiktól, az angyaloktól félek,
akik még a halált, a nemlétet sem ismerik, nemhogy az életet,
az e g y s z e r i t, az e m b e r i t,
a sebes és sebző idő-múlásba belevetettetett…
És attól is félek, és félő, hogy nemhiába:
az Öröklétben nincsen emlékezet - -

Dobai Péter (1944-)