Borsodi L. László: Ha nem ragyog
(zsoltárparafrázis 4.)
Egész nap téged kerestelek,
de nem találtam rád az utca zajában,
a boltok polcai között ténferegve,
sem a kiszolgálónők mosolyában.
Kerestelek, s nem leltem rád
a szaladgáló gyerekek zsivajában,
ahogy repülnek a hintájukban,
vagy visítva suhannak a csúszdán.
Egész nap szorgosan figyeltem,
te vagy-e a szerelmes pár ölelésében,
s te szabod-e meg az öregasszony
lépteinek egyre tétovább ritmusát.
Kerestelek a meg-meglebbenő fűszálakon,
s néztem, te simogatod-e a sírokat,
átöleled-e a hazatérőket, az úton maradtakat,
súgsz-e valamit annak, ki örökre bánatos.
És eljött, végre itt az este, ágyam megvetve.
Csend van. Várlak, de ma már nem kutatlak.
Hagyom, hogy ennem, innom adj, betakarj,
s te engedd álmodnom: mindenben Te vagy.
Egész nap téged kerestelek,
de nem találtam rád az utca zajában,
a boltok polcai között ténferegve,
sem a kiszolgálónők mosolyában.
Kerestelek, s nem leltem rád
a szaladgáló gyerekek zsivajában,
ahogy repülnek a hintájukban,
vagy visítva suhannak a csúszdán.
Egész nap szorgosan figyeltem,
te vagy-e a szerelmes pár ölelésében,
s te szabod-e meg az öregasszony
lépteinek egyre tétovább ritmusát.
Kerestelek a meg-meglebbenő fűszálakon,
s néztem, te simogatod-e a sírokat,
átöleled-e a hazatérőket, az úton maradtakat,
súgsz-e valamit annak, ki örökre bánatos.
És eljött, végre itt az este, ágyam megvetve.
Csend van. Várlak, de ma már nem kutatlak.
Hagyom, hogy ennem, innom adj, betakarj,
s te engedd álmodnom: mindenben Te vagy.
Borsodi L. László (1976-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése