Kulin Borbála: ahol el se kezdtük

Fáj, hogy nem tudsz igazán megszeretni.
Hozzád jövök, hiába. Titokban minden
mozdulatoddal lebeszélsz magadról.
Kusza világok a szétnyitott kanapén.
Elhittem, összegyűrhetjük a szabályok
együgyű síkját mint a lepedőt,
s hogy bátorságunk, vágyunk, ha akarjuk,
bárhol összeér. Most habzó óceánok
tetején szorongunk, sodródunk kényszerülten.
Olyan közel kerültünk egymáshoz,
hogy közöttünk már semmi sincsen.
Hajóroncson, elkopott ágyon ülünk,
két négyzetméteren. Kezedet szorítom,
ugye, nem itt van a vége?


Kulin Borbála (1979-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél