Kulin Borbála: Ez már művészet

Állítsd meg az embert – állítsd meg az időt!

Ez már művészet.
Lepd meg hétköznapi tárgyakkal: egy létra,
damilra fűzött alumínium villa, pár tornacipő,
vagy porban hagyott nyoma – bármi megteszi.
Csak csald el úgy, hogy megbotoljon.
Vezesd úgy, hogy eltévedjen,
építkezz úgy, hogy visszataláljon.
Fenn, a dombtetőn mutasd meg neki a teraszt,
ahol az őrült székel, foltozott nyugágyon,
plüssmajmokkal aggatta teli az olajfák ágait.
„Magad is felakaszthatod!” – bíztat nyakában a tábla.
Döntse el ő, kér- e a borából.

Te sétálj a partra le,
ülj ki sziklaszélre, érezd,
ahogy az érvénytelenség sós, tajtékos nyelve
a bokád nyaldossa.
Nem dolgod – nem hibád.
Ember emberért többet nem tehet –
csak nézd a tengert és engedd,
hogy estére melléd üljön valaki.

Bussana Vecchia, 2022. október 22.




Kulin Borbála (1979-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél