Szesztai Zsuzsa: Miként a kezdetekben
Mintha ott lett volna a kezdetekben:
a zápor, ami hirtelen jött, majd az eszmélet,
hogy a dolgok mögött hiába kerek és színes a háttér,
ha kikopik az is, ami örök,
és csak utazik zsigereink szűk folyosóján,
betoppan mint egy hívatlan vendég
vasárnap délután: ő beszél, mi hallgatunk,
apró morzsákat kutatunk, sebeket tépünk,
miután feltesszük a kérdést: vezet-e bárhová
a múltidézés, a lázadás nekrológja,
s örülünk, hogy a hajnal
nem ébreszt fel verejtékben úszva,
és az elveszettnek hitt iránytű megkerül,
a zsebünkben volt akkor is,
miként a kezdetekben.
a zápor, ami hirtelen jött, majd az eszmélet,
hogy a dolgok mögött hiába kerek és színes a háttér,
ha kikopik az is, ami örök,
és csak utazik zsigereink szűk folyosóján,
betoppan mint egy hívatlan vendég
vasárnap délután: ő beszél, mi hallgatunk,
apró morzsákat kutatunk, sebeket tépünk,
miután feltesszük a kérdést: vezet-e bárhová
a múltidézés, a lázadás nekrológja,
s örülünk, hogy a hajnal
nem ébreszt fel verejtékben úszva,
és az elveszettnek hitt iránytű megkerül,
a zsebünkben volt akkor is,
miként a kezdetekben.
Szesztai Zsuzsa (1975-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése