Fekete Vince: Gyönyörű apokalipszis_Szeptemberi ég
Mindent jól tudtak már a legelején,
hogy elmegy, eltűnik, szertefoszlik
az éterben, és hogy a felhők között, a levegő
hullámain, a felkelő nap fényében
csillámló nagyvíz fölött messzire szárnyal.
És hogy legszebb hónapjaik is vele repülnek!
És sem az ég csodálatos hatalma,
sem semmilyen erő ugyanúgy vissza
nem hozhatja már… (Milyen rövid és kedves
volt utolsó éjjelük, mint addig annyiszor,
megannyi helyszínen, egymás örömében
lenni titkon, a lopott és ilyenkor mindig
kizökkent időben!)
És hogy addig minden ajándék percnek,
pillanatnak leszakították a virágát,
a „Dilige et quod vis fac”, a „Szeress,
és tégy, amit akarsz” szentágostoni
törvénye jegyében, amíg végül eljött
az a nap is, és el nem szólította őt
óperencián is túlra, több ezer kilométerre tőle.
Ponttá zsugorodott a gépe az éterben, majd
a felhők között, a levegőben, a hajnal
fényében békésen áramló vizek fölött
vele együtt szerte, szétfoszlott ő is.
hogy elmegy, eltűnik, szertefoszlik
az éterben, és hogy a felhők között, a levegő
hullámain, a felkelő nap fényében
csillámló nagyvíz fölött messzire szárnyal.
És hogy legszebb hónapjaik is vele repülnek!
És sem az ég csodálatos hatalma,
sem semmilyen erő ugyanúgy vissza
nem hozhatja már… (Milyen rövid és kedves
volt utolsó éjjelük, mint addig annyiszor,
megannyi helyszínen, egymás örömében
lenni titkon, a lopott és ilyenkor mindig
kizökkent időben!)
És hogy addig minden ajándék percnek,
pillanatnak leszakították a virágát,
a „Dilige et quod vis fac”, a „Szeress,
és tégy, amit akarsz” szentágostoni
törvénye jegyében, amíg végül eljött
az a nap is, és el nem szólította őt
óperencián is túlra, több ezer kilométerre tőle.
Ponttá zsugorodott a gépe az éterben, majd
a felhők között, a levegőben, a hajnal
fényében békésen áramló vizek fölött
vele együtt szerte, szétfoszlott ő is.
Fekete Vince (1965-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése