Gál Sándor: időm ha volna
meglátogatott a reggel
fehér teste körül
gomolygó őszi köddel
nem emelte fény semmi sugár
a magányosság tűnődött benne
s a fagy koszorúzta dáliák
mondhatatlan lett a tegnap
elszivárgott a jövő
akik voltak se voltak
mintha valamit elhagytam volna
hangot töredék esélyt
ami békét s nyugalmat hozna
jobb nem tudni már a valót
pillantást a tér sem érdemel
örök úr öld meg számban a szót
hogy ne lássék se terv se tett
a sok hiába-indulat
az ég alatt s a föld felett
időm ha volna lépni még
fordulnék vissza a vélt egészbe
de megszűnt minden messzeség
fehér teste körül
gomolygó őszi köddel
nem emelte fény semmi sugár
a magányosság tűnődött benne
s a fagy koszorúzta dáliák
mondhatatlan lett a tegnap
elszivárgott a jövő
akik voltak se voltak
mintha valamit elhagytam volna
hangot töredék esélyt
ami békét s nyugalmat hozna
jobb nem tudni már a valót
pillantást a tér sem érdemel
örök úr öld meg számban a szót
hogy ne lássék se terv se tett
a sok hiába-indulat
az ég alatt s a föld felett
időm ha volna lépni még
fordulnék vissza a vélt egészbe
de megszűnt minden messzeség
Gál Sándor (1937-2021)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése