Sopsits Árpád: alszik bennem

alszik bennem a beszakadt köröm fájdalma
alszik bennem az eltévedt bűn keserű íze
a józan tudat hogy minden örökké
jóvátehetetlen
mi egyszer elkövettetett
bocsáss meg anyám
alszik bennem a megbocsátás
alszik bennem egy sérült kiáltás
a kétségbeesés összeszorított fogsora
Judás vissza-visszatérő gondolata
hogy : ”Jézustól nem kér bocsánatot senki
ő mégis megbocsát,
csak ne kérné azt, hogy kövess!”
alszik bennem a lelkiismeret
alszik bennem a pikkelysömör
alszik bennem a káromkodás
alszik bennem a tenger és a föld
alszik bennem a fásult halál
alszik bennem az éhes gyönyör
alszik bennem mindenki más
alszik bennem egy mondatból a kérdőjel
alszik bennem a szaporodás
alszik bennem a tánc
minden térbe metszett mozdulat
alszik bennem elkapart (háborús) sebek
hege varrata
alszik bennem tengervízből a só
nap-szillánkból a fényhiány
alszik bennem egy eltévedt röntgensugár
a béta és a gamma pusztító hatalma
alszik bennem a zene
egy meg sem festett kép
felsejlő mögöttese
alszik bennem a ki sem gondolt mondat 7 rabszolga szava
alszik bennem a július a nyár hőséghava
alszik bennem az elhívás
a szellem sivatag-szigora
alszik bennem a vers
a keserű és a nyers
a groteszk és az édes
aki nevet és aki vérez
alszik bennem minden el nem ölelt ölelés tébolya
el nem készült ételek bódító íze fűszer-illata
alszik bennem egy szőlőlevél
alatta katica hűsöl
alszik bennem tikkasztó nyári éj
hulló csillaga íveivel
alszik bennem egy kölcsönkért biciklikerék
küllői közt a felszabdalt nap csillanása
alszik bennem a betarthatatlan hűség
a kitakart magány
a fáradt együgyűség
alszik bennem a nagylelkűség
a pénz s a foghiány
alszik bennem teljesíthetetlen kérések dallama
alszik bennem az irgalom
alszik bennem a kinek a hova
alszik bennem a té és a tova
alszik bennem mind akinek nincs otthona
alszik bennem a szegény kit éhe lopni hajszol
s a gazdag kit lilára fojt smaragd-gyűrűs ujjaival a bírvágy
pedig csak épp hogy élvezett
és alszik bennem a sötétség
tömeg arcán a csüggedés
alszik bennem akiknek tartozom
alszik bennem a tejút
a hegyek hósapkája s olvadásra vár
alszik bennem a számítógép
utolsó utasítása felfüggesztve
a billentyűzet lázadása ez
és alszik bennem az alvás is
és te is alszol bennem kedves
csapzott hajad kisimítják
benned alvó biztos mozdulataim
de mi lesz mondd mi lesz
ha felébredünk

Sopsits Árpád (1952-)