Albert Zsolt: Aranyhályog
Megtalált az ősz és messze visz,
de az eső függönyén át látni még.
Izzó bokrok, koronák vén istenét
és költözők ázott szárnyait.
Fák merülnek, felszállnak újra,
az évszakok rozsdás hajói.
Ledobott ruhák levéldíszlete,
csak csontváza marad a tájnak.
A szeptember beszökött, sétál,
utcákra adja arcait. Nincs pulzus
a falban, csak ablakra feszülő fény.
Hályog lett a nyár toronyházak szemén.
de az eső függönyén át látni még.
Izzó bokrok, koronák vén istenét
és költözők ázott szárnyait.
Fák merülnek, felszállnak újra,
az évszakok rozsdás hajói.
Ledobott ruhák levéldíszlete,
csak csontváza marad a tájnak.
A szeptember beszökött, sétál,
utcákra adja arcait. Nincs pulzus
a falban, csak ablakra feszülő fény.
Hályog lett a nyár toronyházak szemén.
Albert Zsolt (1973-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése