Szabó T. Anna: Látásgyakorlatok

Mindenben ott a szépség
kávés papírporhárban
a kidobott virágban
az őszi szürke rácsban,
a rácsodálkozásban,
a lengő levelekben,
a múló leheletben,
köröttem és fe-
lettem -
2.
Mit akar tőlünk az ég,
hogy mindenhol ott van?
Mire vár, meddig és mindig, az egy szál
világos ablak?
3.
Az van, hogy semmi sincs, csak süti a falat a nap.
Lángol a látvány, izzik a szemben a reggel.
4.
Átjár a fény, táncol a légben az üvegszékek lába,
tág üvegasztal a felhő, zajlik a tér tolulása,
szétoldódik a táj, a logika ragacsa ha enged,
olvad a test, a határ, a szorongás, végre felenged.
5.
Fény árad az ajtórésből,
felismerem, tudom régről,
odatúl nagy ragyogás van,
magába old, ne is lássam.
6.
fellobog
fellobogózva a rózsa
reszket az őszi diófa
ég adta
éget a
szépség
érzem a
lélek ütését
7.
A fák, az ég, a szikla
belépnek álmainkba,
széthúznak szédületté
egy pontból rengeteggé
egy percből tág idővé
élőből létezővé




Szabó T. Anna (1972-)