Tönköl József: Suttogás-közelben
Az ablakom már nyitva, nézem sokáig a házakat,
s bámulgatok egy nádszál-rengetegre, az erdőre,
hogy kigyulladjanak a fák a libegő madárrajoktól,
csak a versek maradnak ugyanazok,
lovak, szőke rozsvetések, körhinták,
galambicák, ösvények, vaddisznók ásónyomai,
aszalódik öregemberré szó, kenyér, mennyezet,
kihűlő páskom, mely volt, födte a kút szakadékát,
és újra van, de minden összegabalyodik,
mint a cérna, azt hihetném, én is ott vagyok,
nincs nyoma változásnak,
ostorom lassú rívással tovább lobog az időben,
éppen csak úgy,
hogy a felébredő gyerek mosolyogjon,
mint békés álmában tette, suttogás-közelben,
amikor elment innen, farkasok évszakából,
ünnepet bevérző madarak,
királyvargányák hajnalra már köddé foszlott útján
s bámulgatok egy nádszál-rengetegre, az erdőre,
hogy kigyulladjanak a fák a libegő madárrajoktól,
csak a versek maradnak ugyanazok,
lovak, szőke rozsvetések, körhinták,
galambicák, ösvények, vaddisznók ásónyomai,
aszalódik öregemberré szó, kenyér, mennyezet,
kihűlő páskom, mely volt, födte a kút szakadékát,
és újra van, de minden összegabalyodik,
mint a cérna, azt hihetném, én is ott vagyok,
nincs nyoma változásnak,
ostorom lassú rívással tovább lobog az időben,
éppen csak úgy,
hogy a felébredő gyerek mosolyogjon,
mint békés álmában tette, suttogás-közelben,
amikor elment innen, farkasok évszakából,
ünnepet bevérző madarak,
királyvargányák hajnalra már köddé foszlott útján
Tönköl József (1948-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése