Kántor Péter: Az üres parkban
Nézem az üres padokat egymás mellett a parkban.
Mind olyan egyformák. Melyik volt a miénk?
Amelyik épp üres volt, és amelyikre árnyat vetett egy fa lombja.
A padok mögött felnézek a csupasz, csonkolt karokra.
Bejöttem ide a parkba ebben a félig tél-félig tavaszban.
Hűvös van, és nincs is mit mondanom. Sietek tovább.
Pedig most választhatnánk padot, ha volnál.
Hirtelen minden olyan régen volt már.
Mind olyan egyformák. Melyik volt a miénk?
Amelyik épp üres volt, és amelyikre árnyat vetett egy fa lombja.
A padok mögött felnézek a csupasz, csonkolt karokra.
Bejöttem ide a parkba ebben a félig tél-félig tavaszban.
Hűvös van, és nincs is mit mondanom. Sietek tovább.
Pedig most választhatnánk padot, ha volnál.
Hirtelen minden olyan régen volt már.
Kántor Péter (1949-2021)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése