Kántor Péter: Az üres parkban

Nézem az üres padokat egymás mellett a parkban.
Mind olyan egyformák. Melyik volt a miénk?
Amelyik épp üres volt, és amelyikre árnyat vetett egy fa lombja.
A padok mögött felnézek a csupasz, csonkolt karokra.

Bejöttem ide a parkba ebben a félig tél-félig tavaszban.
Hűvös van, és nincs is mit mondanom. Sietek tovább.
Pedig most választhatnánk padot, ha volnál.
Hirtelen minden olyan régen volt már.

Kántor Péter (1949-2021)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél