Mikó F. László: Gyere velem
Gyere velem.
Szép út lesz,
Lesznek mellette rétek,
És lesznek patakok, folyók,
És persze lesznek tengerszemek.
Lesznek majd esők is néha,
Lesznek talán viharok,
De este egymáshoz bújva
Találnak minket a csillagok.
Az ősz sokáig velünk lesz,
És télen lesz hótakarónk.
Esténként vacsorával várlak,
Azt főzök, amit szeretsz,
Beszélgetünk majd,
Vagy csak hallgatom a csöndedet.
Később, ha elaludtunk,
És fejed alatt elzsibbadt karom,
Nem húzom el, ott hagyom.
Egyszerű élet lesz a miénk.
Gyere velem.
Szép út lesz, ha Veled álmodom.
Aztán ha nekem a jövő majd,
Végül elfogyott,
Te leteszel az út végére
Egy kicsi kavicsot.
Lehajolsz.
Magad mögött felszeded
A síneket
Magad elé újra lerakod.
Előre lépsz párat.
Erős sínek ezek a Te síneid.
Dolgozol.
Alagutat fúrsz
A megszokás falába.
Megint lehajolsz.
Mögüled a sín
Megint eléd kerül.
Előrelépsz.
Az alagútban sötét van,
De Te jól tudod,
Én ott várlak
A másik oldalon.
Olyan sokfelé kóboroltam
Hozzád Szívem most
A szívem indul el
Valamiért mindig távol voltam
Siettem sok láthatatlan cél felé
Hozzád most Szívem
A szívem indul el
Tudod hogy várlak nagyon
Ahogy várnak napok és hetek
Hogy megérkezzenek
Hogy Hozzád érjenek haza
Házad kapuján a zárral
Ma éjjel tudod
Egy Angyal sokat matatott
Állt ott porosan árván
Épp hogy csak létezett
Hozzád Szívem most
A szívem végleg megérkezett.
Szép út lesz,
Lesznek mellette rétek,
És lesznek patakok, folyók,
És persze lesznek tengerszemek.
Lesznek majd esők is néha,
Lesznek talán viharok,
De este egymáshoz bújva
Találnak minket a csillagok.
Az ősz sokáig velünk lesz,
És télen lesz hótakarónk.
Esténként vacsorával várlak,
Azt főzök, amit szeretsz,
Beszélgetünk majd,
Vagy csak hallgatom a csöndedet.
Később, ha elaludtunk,
És fejed alatt elzsibbadt karom,
Nem húzom el, ott hagyom.
Egyszerű élet lesz a miénk.
Gyere velem.
Szép út lesz, ha Veled álmodom.
Aztán ha nekem a jövő majd,
Végül elfogyott,
Te leteszel az út végére
Egy kicsi kavicsot.
Lehajolsz.
Magad mögött felszeded
A síneket
Magad elé újra lerakod.
Előre lépsz párat.
Erős sínek ezek a Te síneid.
Dolgozol.
Alagutat fúrsz
A megszokás falába.
Megint lehajolsz.
Mögüled a sín
Megint eléd kerül.
Előrelépsz.
Az alagútban sötét van,
De Te jól tudod,
Én ott várlak
A másik oldalon.
Olyan sokfelé kóboroltam
Hozzád Szívem most
A szívem indul el
Valamiért mindig távol voltam
Siettem sok láthatatlan cél felé
Hozzád most Szívem
A szívem indul el
Tudod hogy várlak nagyon
Ahogy várnak napok és hetek
Hogy megérkezzenek
Hogy Hozzád érjenek haza
Házad kapuján a zárral
Ma éjjel tudod
Egy Angyal sokat matatott
Állt ott porosan árván
Épp hogy csak létezett
Hozzád Szívem most
A szívem végleg megérkezett.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése