Sopsits Árpád: Van egy hely
Van egy hely, ahol a még éretlen búzamezők
felkiabálnak az égre több fényt követelve
és a pipacsok szárnyra kelnek vérpiros törékeny szirmaikkal,
hogy körbetáncolják a féktelen napot, nehogy árnyékuk
fixálódjon a felázott, néma, sáros talajon s elfonnyadjanak…
Van egy hely, ahol a szabadságot kilóra mérik,
de a maximális fejadag csak 35 deka, és nincs jogod kétszer sorba állni,
sem beváltani, ha valaki lemond a javadra a saját adagjáról…
Van egy hely, ahol a tengerek hullámai körbenyaldossák az összehajtott égboltot,
s az égbolt felhői szigeteket vajúdnak a víz alatt, ahol az emberek nem viselnek kopoltyút, sem
palackot, hogy szabadon lélegezhessenek,
és nem ismerik a fájdalmat, sem a könnyeket, csak mosolyok lágy énekét…
Ez a hely agyam fekete lyukaiban rejtőzik s felzabálja még ép sejtjeim,
miközben sugarak elől menekül, mik el akarják pusztítani.
Vajon ennek a fogócskának mi lesz a vége?
felkiabálnak az égre több fényt követelve
és a pipacsok szárnyra kelnek vérpiros törékeny szirmaikkal,
hogy körbetáncolják a féktelen napot, nehogy árnyékuk
fixálódjon a felázott, néma, sáros talajon s elfonnyadjanak…
Van egy hely, ahol a szabadságot kilóra mérik,
de a maximális fejadag csak 35 deka, és nincs jogod kétszer sorba állni,
sem beváltani, ha valaki lemond a javadra a saját adagjáról…
Van egy hely, ahol a tengerek hullámai körbenyaldossák az összehajtott égboltot,
s az égbolt felhői szigeteket vajúdnak a víz alatt, ahol az emberek nem viselnek kopoltyút, sem
palackot, hogy szabadon lélegezhessenek,
és nem ismerik a fájdalmat, sem a könnyeket, csak mosolyok lágy énekét…
Ez a hely agyam fekete lyukaiban rejtőzik s felzabálja még ép sejtjeim,
miközben sugarak elől menekül, mik el akarják pusztítani.
Vajon ennek a fogócskának mi lesz a vége?
Sopsits Árpád (1952-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése