Báger Gusztáv: Zsoltár

Táncra kelt virágok illatában állok,

fölgyulladnak a rétek.

Fűzöld, szalmasárga fénylőn szöknek szárba,

ezerszín tűzben égnek.

Dobbal kísér a szív, a kezdet visszahív

lenni újnak, egésznek.

De rámborul az éj, felhőnyi seregély

hozza hírét a végnek.

Tenmagam hiánya csak tükrét imádja.

Ki belátja, remélhet.

Ki jégviharban áll, lesz ha kell tűzmadár,

vagy martaléka télnek.

Hívás a szeretet, teremtő lehelet,

bölcsődal, hálaének.

Szívből ömlő méz-bor, csillagfény éjfélkor,

föllobbanó szövétnek.

Kiapadhatatlan hő a belső Napban,

legyőzhetetlen Élet.

Báger Gusztáv (1938-)