k. kabai lóránt: most gyorsan
esik.
az első mondat sorrendbe rántja a gondolatokat,
a második meg célba veszi ugyanazt a helyet.
minden klisérajongó emberi lény tudja,
hogy csak olyan felhők ürítik ránk tartalmukat,
melyeken túl mindig kék az ég.
ami csak létráról elérhető, az már nem érdekel;
nyilván mert túl sokat használtak korábban,
épp úgy is löktek el, felhágván rajtam,
mint immár feleslegest, ami ennyire kellett.
papíron is minden ellenünk szól;
életmegvető bátorság és érzéketlen vágy
– lesz, amit sosem értünk meg.
van, aki arra születik,
hogy a folyóparton üldögéljen.
van, akibe folyton belecsap a villám.
van, aki művésznek születik, és van, aki úszik.
van, aki gombokat gyárt, van, aki szonetteket szaval.
és van, aki táncol.
esik.
tévedéseink talán ténylegesen is összefüggnek
az eső neszeivel.
itt vagyunk. pedig nem is siettünk.
az első mondat sorrendbe rántja a gondolatokat,
a második meg célba veszi ugyanazt a helyet.
minden klisérajongó emberi lény tudja,
hogy csak olyan felhők ürítik ránk tartalmukat,
melyeken túl mindig kék az ég.
ami csak létráról elérhető, az már nem érdekel;
nyilván mert túl sokat használtak korábban,
épp úgy is löktek el, felhágván rajtam,
mint immár feleslegest, ami ennyire kellett.
papíron is minden ellenünk szól;
életmegvető bátorság és érzéketlen vágy
– lesz, amit sosem értünk meg.
van, aki arra születik,
hogy a folyóparton üldögéljen.
van, akibe folyton belecsap a villám.
van, aki művésznek születik, és van, aki úszik.
van, aki gombokat gyárt, van, aki szonetteket szaval.
és van, aki táncol.
esik.
tévedéseink talán ténylegesen is összefüggnek
az eső neszeivel.
itt vagyunk. pedig nem is siettünk.
k. kabai lóránt (1977-2022)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése