Nyirán Ferenc: Noli me tangere

Rám rakódnak az évgyűrűk egy kizökkent
idejű kozmosz szegletén. A tér még csak
meglenne valahogy, ott más a lépték. A
meggörbült valóságban szeretném magam
precízen elhelyezni. Rálátás híján nem
egyszerű, ha nincs meg a távlat, ahonnan
önmagamra fókuszálhatnék. Számban szavak
szaporodnak, de nem tudják megragadni
a létezés elviselhetetlenségét. Próbállak
beilleszteni a történetembe, ám mintha
egy másik planétán esett volna meg minden.
Sárga, savas, sivatagi eső hull rám, nyomában
agyagos kérget növeszt a testem. Ha megérintesz,
széttörök.

Nyirán Ferenc (1951-)