Simek Valéria: Ajándék
Nekem ajándékoztad
üde zöld mezőid, enyém lett
ez a megkopott ég, s behasított
szélein időnként lázasan égetett
a Nap szeme. Lapjaim megfakultak,
nem vigyáztam rájuk. S a nyári
záporok utáni lakatlan csöndben
álltam napfogyottan, kértelek,
maradj velem hajnalhasadásig,
míg feloldódik bennem a félelem.
Nekem ajándékoztad az erdei
eper ízét, a gomba illatát, a
nyirkos föld szagát, madarak
vonulását. A kanyargó utakon
koppanó vadgesztenyéket,
szarvasbogarakat, őzeket a
vágtató időben
Virágok lobogását, s a fényt a
szemedben. Kézírásod hagyatékát
ebben a fehérre festett tájban.
üde zöld mezőid, enyém lett
ez a megkopott ég, s behasított
szélein időnként lázasan égetett
a Nap szeme. Lapjaim megfakultak,
nem vigyáztam rájuk. S a nyári
záporok utáni lakatlan csöndben
álltam napfogyottan, kértelek,
maradj velem hajnalhasadásig,
míg feloldódik bennem a félelem.
Nekem ajándékoztad az erdei
eper ízét, a gomba illatát, a
nyirkos föld szagát, madarak
vonulását. A kanyargó utakon
koppanó vadgesztenyéket,
szarvasbogarakat, őzeket a
vágtató időben
Virágok lobogását, s a fényt a
szemedben. Kézírásod hagyatékát
ebben a fehérre festett tájban.
Simek Valéria (1953-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése