Wirth Imre: Talán a padlásról
TALÁN A PADLÁSRÓL kinézve a tizenegyes
út, mikor még nincsenek fák, csak az aprónak
tűnő autók a Duna fényszalagja mellett,
talán a felkapaszkodás a létrán, és még
pár pohár a magasban, könnyű szenvedélyek,
vér és arany közhelye az ízben, Hold felé
tartva, nincs tétje még, oly végtelen örömben,
nézünk a fénylő éjszakába, a kert felszáll,
vonuló madarak csőrében iszonyú nagy
sápogás, ahogy darabokban zuhanunk át
a szenvedélyen, nem menekülés ez, csöndes
ámulat, hogy kéklő égen repül a ruhánk.
út, mikor még nincsenek fák, csak az aprónak
tűnő autók a Duna fényszalagja mellett,
talán a felkapaszkodás a létrán, és még
pár pohár a magasban, könnyű szenvedélyek,
vér és arany közhelye az ízben, Hold felé
tartva, nincs tétje még, oly végtelen örömben,
nézünk a fénylő éjszakába, a kert felszáll,
vonuló madarak csőrében iszonyú nagy
sápogás, ahogy darabokban zuhanunk át
a szenvedélyen, nem menekülés ez, csöndes
ámulat, hogy kéklő égen repül a ruhánk.
Wirth Imre (1964-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése