Beck Tamás: Nagyon élni
Nagyon akarok élni. Mint amikor
aludni akar nagyon az ember,
és pont ezért nem sikerül, de ha
órákig tartó hánykolódás után
végül lehunyja a szemét, a kalauz
hiába kiáltozza az állomások
nevét: ő mindannyiszor átalussza
ébredését, és egy soha nem látott
városban tér magához – az Aspalathus
linearis áldott főzete csészéstől
megremeg kezében a hajdani
szőnyegbombázás óta változatlanul
hagyott óváros láttán –, retúrjegyét
nem leli, ellopták, elveszett, a gyűrött
térképen pedig e városnak nyoma sincs,
szájából kilóg egy zsoltár vége, de
már tudja, hogy ez az ismeretlen
végállomás, melynek lakói idegen
nyelven álmodnak ugyanarról,
ha egyszer majd ők is vonatra szállnak.
aludni akar nagyon az ember,
és pont ezért nem sikerül, de ha
órákig tartó hánykolódás után
végül lehunyja a szemét, a kalauz
hiába kiáltozza az állomások
nevét: ő mindannyiszor átalussza
ébredését, és egy soha nem látott
városban tér magához – az Aspalathus
linearis áldott főzete csészéstől
megremeg kezében a hajdani
szőnyegbombázás óta változatlanul
hagyott óváros láttán –, retúrjegyét
nem leli, ellopták, elveszett, a gyűrött
térképen pedig e városnak nyoma sincs,
szájából kilóg egy zsoltár vége, de
már tudja, hogy ez az ismeretlen
végállomás, melynek lakói idegen
nyelven álmodnak ugyanarról,
ha egyszer majd ők is vonatra szállnak.
Beck Tamás (1971-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése