Hartay Csaba: Halkereső
Valami belső ősz.
Ahogy reménykedve néztük.
Talán visszaemelkednek a fákra.
A vérvesztett tenyerek.
Csupa üres ér.
Kiszáradó mederben halkeresők léptei.
Cserepes ajkakkal töredező beszéd.
Van valami felkereshető hanyatlás.
Tudnak-e vajon színeikről.
Én nem tudok éveim haragjáról.
Az út sem tud a megérkezésről.
Van valami elsüllyedt ősz.
Évente ismét rátalálni.
Évszakonként megbánni vallomásainkat.
Miket írtam, mennyit rajongtam.
Milyen kisöpört, üres udvarok.
Körbepörgő szelek.
Körbeért kutyaugatások szakadt láncai.
Távoli tanyák tűhegynyi fényei üzennek.
A múlt képtelen kitüntetni.
Nélkülem mit írna a táj.
Táj nélkül miről szólhatnék.
Évszakok nélkül hová jutna a romlás.
Romlás nélkül hol várna a csillagvesztett űr.
Ahogy reménykedve néztük.
Talán visszaemelkednek a fákra.
A vérvesztett tenyerek.
Csupa üres ér.
Kiszáradó mederben halkeresők léptei.
Cserepes ajkakkal töredező beszéd.
Van valami felkereshető hanyatlás.
Tudnak-e vajon színeikről.
Én nem tudok éveim haragjáról.
Az út sem tud a megérkezésről.
Van valami elsüllyedt ősz.
Évente ismét rátalálni.
Évszakonként megbánni vallomásainkat.
Miket írtam, mennyit rajongtam.
Milyen kisöpört, üres udvarok.
Körbepörgő szelek.
Körbeért kutyaugatások szakadt láncai.
Távoli tanyák tűhegynyi fényei üzennek.
A múlt képtelen kitüntetni.
Nélkülem mit írna a táj.
Táj nélkül miről szólhatnék.
Évszakok nélkül hová jutna a romlás.
Romlás nélkül hol várna a csillagvesztett űr.
Hartay Csaba (1977-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése