Molnár T. Eszter: Vándorkövek
Terméskő
Szoknyáim felfogom, úgy ülök rá.
Rücskös és hideg, sérti a bőröm.
Ez a szikla szemérmetlen idegen,
oldalát zöldre festi a zuzmó,
arrébb húzni ökrökkel sem lehet,
az iskolát, temetőt, templomot,
az egész falut köré építették.
Azt beszélik, az ördög labdája,
és átkot hoz arra, aki ránéz,
ám ha egy asszony meglovagolja,
bő gyermekáldás kíséri útján.
Én már másfél éve vagyok asszony,
nappal a földek fölé görnyedek,
üres bölcsőt ringatok éjjelente.
Most tavasz van, nedves alattam a kő.
Nyolcat üt a toronyban az óra.
Mielőtt hazamennék, azt kívánom:
négy fiam legyen és három lányom,
erősek legyenek, mint a bivaly,
a lányok csípője bírja a terhet.
Néma idegen, felsérti a bőröm.
A tó felől nekem támad a szél.
Molnár T. Eszter (1976-)
Szoknyáim felfogom, úgy ülök rá.
Rücskös és hideg, sérti a bőröm.
Ez a szikla szemérmetlen idegen,
oldalát zöldre festi a zuzmó,
arrébb húzni ökrökkel sem lehet,
az iskolát, temetőt, templomot,
az egész falut köré építették.
Azt beszélik, az ördög labdája,
és átkot hoz arra, aki ránéz,
ám ha egy asszony meglovagolja,
bő gyermekáldás kíséri útján.
Én már másfél éve vagyok asszony,
nappal a földek fölé görnyedek,
üres bölcsőt ringatok éjjelente.
Most tavasz van, nedves alattam a kő.
Nyolcat üt a toronyban az óra.
Mielőtt hazamennék, azt kívánom:
négy fiam legyen és három lányom,
erősek legyenek, mint a bivaly,
a lányok csípője bírja a terhet.
Néma idegen, felsérti a bőröm.
A tó felől nekem támad a szél.
Molnár T. Eszter (1976-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése