Turczi István: Ablakban

Csengetnek; a postás felnéz, biccent,
aztán bedob pár levelet, és továbbhajt.
A párkányon poloska ül. Kis kertemben
aranycsordákban gyülekezik a fény.
A fenyőfámon két hatalmas varjú
teljes fegyverzetben. Mi ez a szag,
valaki húst süt? Vagy csak viasz bele ég?
Gyévacska, a szomszéd macska, veszettül
nyávog, reggelit megint nem kapott.
A szemközti házban Ábel, egy langaléta srác,
kitartóan püföli azt a szegény zongorát.
Egy pillanatra besötétül, az erősödő szél
a nap vállára dobott egy rongyos felhőkabátot.
A kutyasétáltatók már mind munkába mentek.
Nyílnak és csukódnak a dolgok. A sárga taxi
utasára vár. Hangfoszlányok, szó-morzsák,
zenének hallott zajok. Hétköznapi partitúra.
A repülőgép zúgása belerondít az utcazajba.
Telómra nézek, nincs üzenet. Fiam két napja
nem válaszol. Valahol a közelben víz csobog;
ma is nyitva hagyhattam a konyhai csapot.
A nap ismét kisüt. Árnyak vésődnek árnyra.
Nehéz szétbontani a bánatot és az örömet.
Még a kávé sem hűlt ki a kezemben.
Minden együtt van egy perc ablakában.

Turczi István (1957-)