Csengery Kristóf: Dal a sebről
Van érkezés, mely sebet üt,
és távozás, mely sebre ír.
Akad tekintet, mely lehűt,
és ölelés, melyről ha ír
a kéz, tüzet fog a papír.
Egy utca, egy ház – még fakult
emléke is torkot szorít.
Barackfák, kőpad, árnyas út.
Kérdvén a lélek lépteit,
miért kell újra járnod itt,
válasz a kertben nem terem,
csak egy kopár felismerés:
kezdettől végig szüntelen
forog bordáink közt a kés,
a távozás, az érkezés.
Ki útra kelt, úton marad,
elvesztve ezt, megnyerve mást.
Szeretned kell, mint tenmagad
– mert jobb megoldás nincs, belásd -,
az érkezést, a távozást.
és távozás, mely sebre ír.
Akad tekintet, mely lehűt,
és ölelés, melyről ha ír
a kéz, tüzet fog a papír.
Egy utca, egy ház – még fakult
emléke is torkot szorít.
Barackfák, kőpad, árnyas út.
Kérdvén a lélek lépteit,
miért kell újra járnod itt,
válasz a kertben nem terem,
csak egy kopár felismerés:
kezdettől végig szüntelen
forog bordáink közt a kés,
a távozás, az érkezés.
Ki útra kelt, úton marad,
elvesztve ezt, megnyerve mást.
Szeretned kell, mint tenmagad
– mert jobb megoldás nincs, belásd -,
az érkezést, a távozást.
Csengery Kristóf (1957-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése