Kürti László: Sejt és sejtelem

a szakításhoz nemcsak erőre van szükség, de szívre is.
rutinra soha, mégis kell hozzá valami végtelenül kimunkált
alázat. bármennyire volt hosszú, mély, véglegesnek remélt
is az a kapocs, minden a legvégén méretik meg: hány kiló
a szerelmed terhe? a fájdalomnak, akár az égi szerelemnek,
kedélyállapota van.
jegelem magam néhány hete, hagylak veszíteni. csendem
a tiszteleté, a tiédet ízlelgetem, alig érzem, hogy a végleges
szakításé lehetne. valójában azt csodálom, hogy te ezt tényleg
komolyan gondolod, puszta önkényből.

két hónapja hallgatunk. azóta egyszer láttalak, vonatablakból
lested, észreveszlek-e? már nem veszlek észre, szívre, ölbe
soha többé. szagodat elnyomta mások illata. csókjaidat
felülcsókolták lázasabb ragaszkodások. az éjszakáimat
ugyan máig megkísérted, nappalaimért józanul vagyok felelős.
úgy intéztem, hogy szabadnak tudhasd magadat. amíg kitart
az illúziód, addig biztonságban lehetsz:
erős és győzedelmes nő az összetört férfi felett.
szilánkos idegenség emészt. osztódni kezdtem: sejt és sejtelem.
mégis, ha most fordulnál vissza, meg soha nem sejthetnéd,
hogy melyikünk is szabadult el végérvényesen

Kürti László (1976-)