Maria João Cantinho: Gesztusok

Egy napon elindulunk. Mindannyian,
noha a távozásnak vannak variációi,
néhányan szárnyra kapunk, míg mások
fűcsomókra, gyomokra zuhannak,
arcukkal sárba tapadtan.
Azok, akik felemelkedni vágyakoznak,
s a csillagokat szeretnék megölelni, hasznos,
ha tudják, hogy a magasba nézni épp
bálványimádás nélkül célszerű.
A jéghideg hegyeken mindig elég a hely,
s csupán az idő mutatja a hó útját nekünk,
néhányan eltévednek majd,
másoknak minden út tévelygés csupán.
Végül csakis a por marad,
s egy határozott kéz,
valamint a teljes sötétség.

Petőcz András fordítása

Maria João Cantinho (1963-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Zelk Zoltán: Hajnali vendég

Závada Péter: Bontás

Ornella Fiorini: Lányomnak