Meliorisz Béla: nyári

nyári síkság
és majdnem vég nélküli
a remegő levegőben
elszórtan tüskés cserjék
hihetetlen úttalanság
mintha meg akarna halni
eszelős napsütésben kínlódik a táj


Meliorisz Béla (1950-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve

Szabó Lőrinc: Mit láttam benned?

Nagy László: Csönd