Báthori Csaba: Melankólia XL

Túl magasan vagy, hogy csak az enyém
lehetnél. És túl igaz is vagy,
hogy a kezdő, végző hatalmak
csak egy életet adnának neked,
hogy eltűnj az emlékezéssel.
Születésed, örök életed egy hely –
fényed minden szívben előtör,
mert csillag vagy te mindenestől.
Fele se voltam önmagamnak,
de te már elhittél egésznek –
s leguggoltak bennem a szenvedések.
Azt mondtad: testvér a bánat s a béke,
hogy a szél a madarak szívverése,
s emelkednek is, akik vándorolnak.

Báthori Csaba (1956-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Zelk Zoltán: Hajnali vendég

Grecsó Krisztián: Legjobban nélküled

Závada Péter: Bontás