Báthori Csaba: Melankólia XLI
Nem vagyok ember, nincsenek éjszakáim.
Nem vagyok állat, nincsen gyorsaságom.
Esténként már nem vagyok a világon.
Álmaimba se, szemembe se fér szín.
Letudnának, kik a semmibe mennek,
de nem kérnek belőlem, akik jönnek.
Már csak úgy tudok élni, ha öröknek
vélem magam s a holtat elevennek.
Mindent eladnék, mindent birtokolnék.
Ha teremt még, aki engem teremtett,
adja meg telő időmnek a rendet,
s hogy ne semmi lakjon a végtelenség
alján, s magasabb legyen, mi elénk jön
itt lent, mint ami várhat túl a földön.
Nem vagyok állat, nincsen gyorsaságom.
Esténként már nem vagyok a világon.
Álmaimba se, szemembe se fér szín.
Letudnának, kik a semmibe mennek,
de nem kérnek belőlem, akik jönnek.
Már csak úgy tudok élni, ha öröknek
vélem magam s a holtat elevennek.
Mindent eladnék, mindent birtokolnék.
Ha teremt még, aki engem teremtett,
adja meg telő időmnek a rendet,
s hogy ne semmi lakjon a végtelenség
alján, s magasabb legyen, mi elénk jön
itt lent, mint ami várhat túl a földön.
Báthori Csaba (1956-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése