Karacs Andrea: Az autóban ülsz

Nem, nem zavarsz, az autóban ülök,
mondod mindig, ha így este öt körül
hívlak, nem is értem, miért kérdezem
meg, hogy zavarlak-e, hiszen
téged, így este öt körül, képtelenség
lenne zavarni, te ilyenkor csak ülsz,
csak ülsz az autóban, és várod, várod,
hogy kilépjen, hogy haza vidd az
otthonába, ahol te is élsz, így este öt
körül, talán már négykor is, egészen
majdnem hatig, te csak ülsz az autóban,
az autóban ülök, mondod mindig.
Szeretem, amikor az autóban ülsz,
szeretem, mert már elvonult a napi
hajtás, szeretem, mert ilyenkor lehet
veled igazán beszélni, talán neked is
azért annyira jó, mert biztos unatkozol,
hiszen csak az autóban ülsz, mosolyogsz
is sokszor, vagy nevetünk, és én még utána
is mosolygok, mert ez volt az én időm,
az én néhány percem, amikor az autóban
ülsz – te meg az autóban ülsz, és várod.

Karacs Andrea (1978-)