Tompa Gábor: Kerti szonáta

Mint kényes, karcsú, kedves őzgidák,
úgy suhannak a kerten át a lányok,
némelyiknek múltjába belelátok,
beszippantom a bőröd illatát,

s az elmémen csak aztán villan át,
hogy nem vagy itt. De itt vagy: jóbarátod
említette, hogy tegnap éjjel látott,
amint a kertben nyíló orgonát

öledből fölkapta az esti szél!
A szenvedésből elragadt halálod,
de Telihold képében rád találok,

míg rám világítsz az ágak között.
Az idő titkon belénk költözött...
Semmi sem súlyosabb a Semminél.

Tompa Gábor (1957-)