Kégl Ildikó: Séta egy ház körül

Évek süllyedtek el a sárban,
a csillagok nem keresztezték
az eget, de a házfalakról leomló
sötétség mind az én szoknyámra
csurgott. Így lettem fekete,
mint a szén, belőlem csak
lángra éhes testem világít.
Hát most szűkölő vágyamat
az éjhez dörzsölöm,
nyeregbe szállok, és tüzes
ölemmel megülöm a világot,
amit teremtettek nekem.
Álmomból tudom, hogy vagy,
sétáltam a házad körül,
és énekeltem hozzád az
idő anyanyelvén.
Vad paripáim, hajrá,
az éjszaka fekete kristályát
robbantsátok szét patáitokkal,
megtaláljuk azt a házat,
és én bekopogok hozzá,
besétálok az ő idejébe,
és eggyé válok vele.
Villámfényű, tajtékzó
gyönyörrel áldozok neki,
aki már akkor beengedett,
amikor még nem
tudtam, hogy hozzá indulok.

Kégl Ildikó (1976-)