Magyar László András: A vers
Él már a vers: csak formát adj neki.
Agyad zugán, kéklő savak között
a nyirkos csöndben izzik, pár idegsejt
találkozásán – lomha, lápi fény.
Foglald vigyázva osztott hangsorokba,
melyeknek szótlan közmegegyezés,
titkos szabály szab tűnékeny jelentést,
sorold ütembe, szerkessz új világot,
hol minden rész ölelkezik, gyönyört
izzadva, mélyen és időtlenül,
igézz szavaddal emlékképeket,
hogy izgató talányuk megragadjon,
lágyan csiklándva lelked hajlatát,
majd, hogyha kész (amit csakis te vélsz),
szabadra engedd szörnyszülöttedet:
más agyba fészkel, rajt’ élősködik,
osztódni kezd, és ekképp létre ébred.
Agyad zugán, kéklő savak között
a nyirkos csöndben izzik, pár idegsejt
találkozásán – lomha, lápi fény.
Foglald vigyázva osztott hangsorokba,
melyeknek szótlan közmegegyezés,
titkos szabály szab tűnékeny jelentést,
sorold ütembe, szerkessz új világot,
hol minden rész ölelkezik, gyönyört
izzadva, mélyen és időtlenül,
igézz szavaddal emlékképeket,
hogy izgató talányuk megragadjon,
lágyan csiklándva lelked hajlatát,
majd, hogyha kész (amit csakis te vélsz),
szabadra engedd szörnyszülöttedet:
más agyba fészkel, rajt’ élősködik,
osztódni kezd, és ekképp létre ébred.
Magyar László András (1956-2022)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése