Vári Csaba: (utolsók)

T.-hez


1
valahogy szépen szeretném most
megírni ezt a verset
ahogy az elsőt írtam hozzád
de része lettél az életemnek

ahogy a kenyér az ágy a könyvek
ilyen nyersen megszokottan
ahogy naponta szembejönnek
elmaradnak ez is olyan


2
távolodok és érzem
az egyedülséged
s hogy most feladnál mindent
azért hogy visszanézzek

tagadván ami belőled maradt
a többi szétszórva bennem
az ötödik égtáj felé
muszáj mennem

távolodsz és hallod
hogy miről hallgatnak az utcák
és gyűlölöd magad mert azt gondolod
most mégis visszafutnák

kegyetlen vagyok tudom
de te sem vagy kegyesebb
a bordarács mögött villan valami
és már hiába keresed


3
közelítesz
nincs más választásod
szemed táguló világ
és én háttal állok

közelítek
figyel a félelem fonákja
ez a vers-tekintet
te nem látsz éjszakámba

hajnalodik
közelítek és közelítesz
aztán megint lemegy a nap
a vers szelíd lesz


4
írok hozzád és nem vagyok veled
írok rólad és nem vagyok egyedül
kirekeszteni próbálok mindent
s a zűrzavar csak nő belül
így valahogy mégsem megy ma
elvagyok itt a sok gonddal
kicsit be is vagyok rúgva
s összekenve az illatoddal


5
akár az őrültek szeme
olyan üres a világ

akár mondataik
ez a vers

s nélküled
hiányod


6
szeretlek
és nem érzek semmit

kifakulsz lassan
majd kikopsz teljesen

kiszakad lelkem
azon a részen ahol voltál

s marad a csupasz
csontbőr emlék

hogy valami történt
nem emlékszem

de felejthetetlen
majd ott is megkeményedik

érzéketlen lesz
naponta elhal
egy-egy darab belőle
s elhámlik

7
így lesz vagy nem így lesz mindegy
tudod hogy nincs bocsánat
férfi vagyok s a fű közül
ha felnősz kigyomlállak

8
kiöllek magamból
mint fogból
az ideget

kiirtalak
tűzzel-vassal
kénnel-savval

és lehet hogy belehalok

lehet
kétségbeesel
felőlem eshetsz

és bárhogyan nevezel
ez lesz
nem leszel

ha én már nem vagyok

Vári Csaba (1977-)