Jánosházy György: Rekviem
Gyászol a Kozmosz, a világ halott.
Csend és sötét telepedett a Földre.
Egy gonosz szél felhők mögé söpörte
a sok megrettent, könnyes csillagot.
Lopakodó, csókéhes szerető
talpa alatt száraz fűszál se zizzen.
Portyára induló kígyó se szisszen.
A világ néma, régi temető.
Ideje, hogy te is pihenj le, lomha
lélek, merülj el kába nyugalomba,
és rázd le fájó emlékek porát;
ágyad legyen az éj fekete csendje,
igyad felejtés édes gyógyborát,
s olvadj az érzéketlen Végtelenbe.
Csend és sötét telepedett a Földre.
Egy gonosz szél felhők mögé söpörte
a sok megrettent, könnyes csillagot.
Lopakodó, csókéhes szerető
talpa alatt száraz fűszál se zizzen.
Portyára induló kígyó se szisszen.
A világ néma, régi temető.
Ideje, hogy te is pihenj le, lomha
lélek, merülj el kába nyugalomba,
és rázd le fájó emlékek porát;
ágyad legyen az éj fekete csendje,
igyad felejtés édes gyógyborát,
s olvadj az érzéketlen Végtelenbe.
Jánosházy György (1922-2015)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése