Lászlóffy Csaba: A legolcsóbb felleg alatt
Mekkora ámítás! A földi út.
Vártad, hogy megnyíljék előtted mindenestül,
a puszta, a sejtelmes, megannyi tabut
ígérő (melyen mint a kés hatol keresztül
akaratod), nem a sártengerré dagadt,
vagy göröngyös, csak az éretten lehullt, a repedt
burokban fénylő gesztenyéket
mutogató. Tartásod kifogástalan, a nap
hevétől nem lettél kiégett
agyag (pláne etruszk-lelet);
árnyak mímelik magányos hasonmásodat.
Ha lehajolsz: néhány könnyelmű, önfeledt
mozdulat, s csontonként összeszedheted
magad.
a puszta, a sejtelmes, megannyi tabut
ígérő (melyen mint a kés hatol keresztül
akaratod), nem a sártengerré dagadt,
vagy göröngyös, csak az éretten lehullt, a repedt
burokban fénylő gesztenyéket
mutogató. Tartásod kifogástalan, a nap
hevétől nem lettél kiégett
agyag (pláne etruszk-lelet);
árnyak mímelik magányos hasonmásodat.
Ha lehajolsz: néhány könnyelmű, önfeledt
mozdulat, s csontonként összeszedheted
magad.
Lászlóffy Csaba (1939-2015)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése