Németi Rudolf: Kiút
Végtelen csendben, türelemmel,
tapogatózva, mint a vakok,
kivárni azt a pillanatot,
amely azonos életeddel.
Amely mint tenger, oly kitárva
fogad be mindent önmagába,
s egész világnyi tágassága
elfér egyetlen dobbanásba.
Az a pillanat, az a perc lesz
kezdettől fogva, amit sejtesz,
amire minden ízed készül
bukkanni végső menedékül.
Ami reménység, ami kétség,
egy lobbanásba sűrül akkor,
felfénylik végre, fénylik végképp:
nem lesz kiút a pillanatból.
tapogatózva, mint a vakok,
kivárni azt a pillanatot,
amely azonos életeddel.
Amely mint tenger, oly kitárva
fogad be mindent önmagába,
s egész világnyi tágassága
elfér egyetlen dobbanásba.
Az a pillanat, az a perc lesz
kezdettől fogva, amit sejtesz,
amire minden ízed készül
bukkanni végső menedékül.
Ami reménység, ami kétség,
egy lobbanásba sűrül akkor,
felfénylik végre, fénylik végképp:
nem lesz kiút a pillanatból.
Németi Rudolf (1948-2016)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése