Oláh Tamás: Szemed

rejtett kincsed,
akár a barométer,
jövendöl változó kedvet,
ha felhő vonul át bogarad egén,
és fagyos szelet hoz,
vakon záporoznak
viharának sötét szavai,
ha harag villan belőle,
szerelmed foszlik szét
a kín leheletén,
ha fénye ködmedrű völgyben ázik,
éj-pilláidról a fehér seregébe gyűlt
fáradt szellem küldi jeleit,
az illatos csendben
fulladtan delelnek ikreid,
meztelen éjszakákon
napsütötte álmokat kerget,
szívbeli örömöket szomjaz
alvó szemed.

Oláh Tamás (1944-)